Nyergesi Szomszédoló élménybeszámoló – Sárdiné Simonyi Niki 1. helyezett
Egy verseny, amin nem terveztem a részvételt. Egy verseny, amin örülök, hogy mégis részt vettem, hiszen így megtudtam, milyen a dobogó legfelső fokán állni. Hát mit mondjak?! Nagyon jó érzés. Egyszer mindenkinek meg kellene tapasztalnia, milyen is az a 2 perc hírnév. 🙂
Az ötlet, hogy részt vegyek a Nyergesi Szomszédoló Futóversenyen, egy kedves futókör tagnak, Bihari Csillának köszönhető. Még a júliusi Skanzenfutáson vettünk részt együtt, ahol felmerült, mi lenne, ha én is vele tartanék ezen a versenyen. És milyen jól is tettem…
A verseny rajtja délután 17:00 órakor volt a nyergesi tavaknál. Lévén első rendezés, nem voltak olyan rengetegen, mégis aránylag szép számmal gyűltek össze a futók. Én személy szerint a 16 km-es távon vettem részt – két másik futótárssal együtt; Bihari Csilla, Gajdos Béla – , melynek útvonala nem volt kifejezetten szintes, de azért a vége fele megdolgoztatta rendesen az izmokat. 🙂
15:30-kor már a helyszínen gyülekeztünk, átvettük a rajtszámokat, majd közös bemelegítés volt. Nem szeretem ezeket az ugra-bugra bemelegítéseket, de ez most kifejezetten jólesett, megmozgatta minden tagomat, a pulzusom is mindjárt az egekbe szökött. Nem volt ezek után gond az elindulással, minden egyes izmot szépen megmozgattunk.
Az időjárás részben kegyes volt, hiszen pont egy hidegfront kellős közepén voltunk. Így nem a 40 fokban, tűző napon kellett másfél órán keresztül megfőnie a mezőnynek. Negatív oldala viszont a kegyetlen szél volt, ami a bicikliúton Tátról Nyergesújfalura visszahaladó szakaszon megnehezítette a futást.
Rajtkor majdnem sikerült beleesnem egy hibába, mikor kb 4:10-15-ös tempóval indultam neki. Számomra ez egy tarthatatlan tempó, főleg ilyen hosszú távon, így hamar visszavettem ebből az iramból. Még így is sikerült 5 perc körüli km-eket futnom, amivel vezettem a női mezőnyt. Egy alkalommal sikerült – a végül női második helyezettnek – megelőznie, de ez nem sokáig tartott. Sikerült végig egyenletes tempóban futnom, a kisebb emelkedőket is elbírtam, jól éreztem magam végig. Mikor a bajóti szakasz legvégén voltam (ez egy hosszabb emelkedős rész), már sejtettem, hogy a dobogó legfelső fokán végzek; hacsak nem történik valami nagyon végzetes az utolsó, lejtős szakaszon.
A befutó nagyon nagy élmény volt, sosem volt részem még ilyen érzésben. Minden porcikámat áthatotta a versenyszellem és annak ellenére, hogy 16 km volt a hátam mögött, nem éreztem magam fáradtnak, teljesen áthatott a flow-élmény és az utolsó méterekig kiélveztem a futást és megszereztem az első helyet.
Az útvonalon szurkoló lelkes szervezők minden szava, drukkolása nagyon sokat segített, az egy-két keményebb mélyponton átlendített. Nagyon örülök, hogy részt vettem a versenyen, minden nagyon jó volt. A szervezés, a frissítés is rendben volt. A pozitív élmény miatt jövőre mindenképpen szeretnék részt venni rajta ismét. Mindenki másnak is ajánlom. Kicsiknek, nagyoknak, kezdőknek, haladóknak, hiszen a távok is változatosak (1 km, 6km, 16km), az útvonal könnyen futható.