2016. szeptember 11-én rendezték meg immár 31. alkalommal a (jelenleg) Wizzair Budapest Félmaratont.
A Dorogi Futókört négy fő képviselte: Pittner Gabriella, aki a két nővérével váltóban teljesítette a távot, Skrlyik Péter, Barna József és Szolik Zoltán, akik egyéniben vágtak neki a 21,096 km-es távnak.
Gabiék a 9. helyen végeztek 1:54:13-as idejükkel (csapattagok: Pittner Gabriella, Vágóné Budai Klára és Pittner Anna). Gratulálunk, nagyon szép teljesítmény!
Skrlyik Peti 1:46:13-mal, Barna Józsi 2:14:57-tel, Szolik Zoli (sérülésekkel kínlódva, de így is teljesítve a távot) 2:18:04-gyel ért célba.
Barna Józsiért nagyon szorított az egész Futókör, hiszen az első félmaratonjára készült. Olvassátok el most az ő beszámolóját, hogyan élte meg ezt a versenyt.
„Wizz Air – az első félmaratonom
Szeptember 11. minden ember számára egy sajnálatos dátumként van az eszébe vésődve, de nekem
egy másik eseményhez is köthető, ugyanis ezen a napon futottam le életem első félmaratonját.
A Dorogi Futókört hárman képviseltük, Pittner Gabi, ő váltóban futott, Szolik Zoli és én viszont
egyéniben vágtunk neki a 21,1 km-nek.
A helyszín Budapest volt. Már a hét közepén sejthettük az előrejelzésekből, hogy nem lesz rossz idő a
futás napján, de azért erre mi sem gondoltunk… Már a rajtban ácsorogva izzadtunk, köszönhetően a
22 fok melegnek reggeli 9 óra előtt. A Városligeti rajtot követően az Andrássy úton hömpölygött a
futókígyó, mert mint utóbb kiderült, közel 15 ezer futó volt az eseményen. Az első frissítést követően
a József Attila utcán keresztül a Lánchíd felé vettük az irányt. Az útvonal mindkét oldalán szurkolók
sorfala buzdította a futókat. Nagyon jó hangulatban teltek a kilométerek. A Lánchídról leérve a
Várkert bazár következett. Itt árnyék hiányában már ” igazán jó időben” róttuk a távot. Az első
árnyékos útszakasz csak az Attila útra érve fogadott minket. A futók nagy többsége szorosan a házak
tövében próbált futni, picit így próbát hűsíteni. Az Alagúton való átfutás mindenkinek jólesett és ezt
próbáltuk is minél hangosabban érvényre juttatni… A csúcsforgalomban hallható zaj csak töredéke
volt a hangoskodásunknak… Ezután következett a félmaraton talán legkeményebb szakasza, a
rakparton való futás. A Lánchídtól le kellett futni a Lágymányosi-hídnál lévő fordítóig, ami a közel 30
fokban tényleg embert próbáló feladat volt. Rengetegen itt már belesétáltak a távba, mindenki
próbált a felkészültségéhez mérten való iramot diktálni. Párakapu és frissítés gyanánt egy szervező
magasnyomású mosóval próbált hűsíteni, ami igazán egyedi és jól eső érzés volt 🙂 Fordító után
frissítés, majd irány a Szabadság-híd. Itt még egész jó tempót tudtunk menni Zolival, de sajnos már
Zolin jelentkeztek a térdfájás tünetei, ami a Szabadság-hídról lejövet erősödtek. A pesti oldal sem volt
árnyékos, azt hiszem ez vette ki legjobban az erőnket. Kb 17 kilométernél aztán Zoli azt mondta
menjek, fussam le a maradék távolt egyedül, mert neki meg kell állnia, pihenni. Így aztán
nekiindultam a Bajcsy-Zsilinszky út – Lehel út – Dózsa György útvonalnak. Igazából a vége felé már csak a
km táblákat néztem és számoltam 18, 19, 20. Majd az utolsó kilométeren ismét ismerős út fogadott a
Hősök terével, és a Városligeti célegyenessel. Egyszercsak megláttam a célkaput, és tudtam hogy
mindjárt vége… Meghallottam a speaker hangját, aki bemondta, hogy célban Barna József… Na itt tört
el a mécses. A megérdemelt Finisher érem átvétele után megvártam a célzónában Zolit, aki kb 3
perccel utánam ért be. Innen ismét együtt kerestük meg Gabit, akivel a közös fotó után elidultunk
haza…
Így váltam én is félmaratonistává.”
Gratulálunk minden résztvevőnek a remek teljesítményért. Nagyon büszkék vagyunk rátok!