Sziasztok!
Nem vagyok egy túlzottan jó beszámoló író, de mivel többen kíváncsiak a Vérkör kalandra, így megpróbálkozom vele.
Szóval volt egy álmom. (Na jól van, több is van futás terén 🙂 ) Akkor úgy írom: a bakancslistámon előkelő helyen szerepelt a Vérkör teljesítése, futva természetesen.
Havonta legalább egyszer megnyitottam a weboldalukat és álmodoztam róla, hogy a teljesítők között ott lesz egyszer az én nevem is. Sokat gondolkodtam rajta, hogy idén meg tudom-e csinálni, képes leszek-e 76 km-t futni egyfolytában terepen, egyedül, mindenféle külső segítség nélkül. A nyár vége nem úgy alakult, ahogy szerettem volna, nem sok időm volt futni.
Lélekben már elengedtem az idei teljesítést. Aztán jött a Mátra, majd a Mecsek Trail és a Pilisi teljesítménytúra. Az utóbbiak saját magamhoz képest olyan jó sikerültek, hogy úgy éreztem, csak vissza kell térnem ahhoz a weboldalhoz 🙂 Elkezdtem nézegetni a naptárt, mikor is lenne a legjobb elindulni. Igyekeztem az időjárás előrejelzést is figyelni, így a legjobb választásnak a november 27. tűnt. Gyorsan be is időzítettem a szabikat, hogy kipihenten és megfelelően rákészülve tudja nekiindulni. Beregisztráltam az oldalra, így már nem volt visszaút. Volt 2 hetem kitalálni és megtervezni mit és hogyan fogok csinálni.
Ebben a két hétben meg kellett küzdenem még egy makacs náthával és egy combizom húzódással is. Hála az égnek a húzódás elmúlt, viszont a nátha nem nagyon akart. Féltem,hogy nem fogok tudni ez miatt elindulni, így az utolsó napokban bevetettem minden praktikát, de az orrdugulás így is megmaradt. Reméltem ez nem fog nagyobb kellemetlenséget okozni már. Utólag tudom,hogy megfelelő papírzsepi adagolással végigbírta a kört. 🙂
Térjünk a lényegre. Szombat este elkészítettem mindent, amire csak szükségem lesz.
Vasárnap reggel 5-kor keltem, meglehetősen nyugtalan alvással a hátam mögött. Öltözés és a maradék cuccok bepakolása után 5:30-kor már úton voltam Oroszlány felé.
Egy órányi autóút után megérkeztem a rajt/cél helyének szolgáló sportcsarnok parkolójába.
Gyors helyszín feltérképezés után, felvettem a futócuccaimat, kulacsot zsákot. Mivel a 76 km alatt nincs frissítőállomás és külső segítség, ezért mindent magammal kellett vinnem, amire szükségem lehet. Egyedül a folyadék utánpótlást lehetséges megoldani kék kutakból, de abból sincs túl sok, mivel mindössze kétszer érint az útvonal települést. Így a zsákom súlya 3-4 kg között mozgott, ami egy kicsit jobban megnehezítette a futást.
Pontban 7:00-kor beolvastam a mobilommal az induláshoz szükséges rajt QR kódot. Az útvonalat feltöltöttem a telefonomon található túratérkép programra, így a tájékozódást és haladást ennek a segítségével oldottam meg. Nekivágtam életem leghosszabb futásának a Vértesben.
A terv a tempóválasztásra a pulzuskontroll volt, valahol 150-160 bpm között tartani, a nagyobb és hosszabb emelkedőkre pedig séta. Rögtön 3 km után szembesültem az első problémákkal. A telefonom töltőkábelét a kocsiban felejtettem, így jött a para: ha lemerül, bukik az egész projekt az útvonal ismeretének hiányában, és ráadásul ugye a checkpontokon is mobillal kellett beolvasni a QR kódokat. Nem volt más választásom, mint valahogy spórolni az akkuval. Próbáltam előre memorizálni az előttem levő szakaszt és kevesebbet pillantani a térképre. A pulzusom sem alakult túl jól, tartósan 160 feletti értéken állt és nem nagyon akart lejjebb menni. Ezt betudtam a náthának és a kezdeti izgulásnak, de ettől nem nyugodtam meg.
Igyekeztem a célomra koncentrálni, betartani a saját magam által megtervezett frissítést. Ez abból állt, hogy 10 percenként ittam 3 kortyot az ivózsákomban levő iso-ból és 10-12 km-enként bevettem az előre kiporciózott 2 db BCAA, 1 db só tablettát és megittam egy energiazselét.
Az első úttévesztésemet sikerült már 10 km környékén megtennem. Szerencsére még időben észleltem ezt és így kisebb szitokszavakkal kísérve elindultam visszafelé a helyes irányba.
Az ellenőrző pontokat (nagy fehér alapon piros VK betűk) egy-egy fára festették fel. A megjelölt fákra tették fel a beolvasandó QR kódot. Nem lehetett eltéveszteni.
Az első ilyen pont 16 km-nél volt, gyorsan beolvastam a kódot és már robogtam is tovább.
20 km-nél elkezdett a gyomrom rosszalkodni, kicsit meg is ijesztett. Vár még rám közel 60 km és már most nem jó a gyomrom…. mi lesz akkor később? Aztán beugrott, hogy a tervezett reggelim felét sem ettem meg az izgulás miatt, így szinte üres volt a gyomrom. Gyorsan elővettem egy müzli szeletet és megettem. 5 perc múlva már nem volt semmi bajom.
Az út további része 40 km-ig nyugodtan telt, persze sikerült még egyszer eltévedni közben ,amivel már kb. 1,5 km pluszt szedtem össze.
40 km-nél beértem Csákvárra és kerestem egy kék kutat. Feltöltöttem a kulacsomat vízzel és levettem a zsákomat hogy feltöltsem azt is vízzel és iso porral. Azt vettem észre, hogy kb. még félig van az ivózsákom. Ez azt jelentette, hogy nem ittam elég folyadékot, így megfogadtam, hogy az eddigi 3 korty helyett iszok 5-6 kortyot. (Ezzel a váltással később magammal szúrtam ki.) Csákvárt elhagyva utolértem egy ugyanúgy Vérkört teljesítő párost. A különbség csupán annyi volt, hogy ők a gyalogos teljesítést választották. Beszéltünk pár szót, futottak velem egy kilit, majd elváltak az útjaink.
45 km-nél jártam, amikor nagyon feltámadt a hideg szél, ez mindaddig nem zavart, amíg az erdőben voltam. Több olyan rész volt, amikor szántóföld mellett, vagy nyíltabb erdei úton haladtam, ilyenkor nem volt kellemes a szembeszél.
A következő eltévedésemet 50 km-nél sikerült elkövetnem, mert a saját térképem és a túrajelzés nem egyezett. Kettéágazott az út kék sávra és kék keresztre. Az én térképem szerint kék kereszten kellett mennem. 5 perc futás után biztonságképpen ránéztem a mobilomra és rájöttem, hogy rossz irányban vagyok. A kék sávon kellett volna mennem….. Nagyon mérges voltam magamra, mert otthon megnéztem előre és tudtam, hogy nem egyezik a térképem ezen a szakaszon. Több mint 6 óra futás után nem úgy gondolkodik már az ember….
A következő, 5. ellenőrzőponton (52,5 km) rendeztem a soraimat, ettem egy banánt, elrendeztem az üres és teli zselés zacsikat, papírzsepiket. Örömködtem egyet, hogy már többet futottam mint valaha és milyen jól vagyok.
A 6. ellenőrző pont 67,5 km-nél várt. A nagy örömködés után a következő 10 km nagyon lassan telt….Fejben talán már kezdtem fáradni egy kicsit… Kb. 65 km-nél megint éhség jött rám, elővettem a zsákomból a már nem túl szép állapotban levő mogyoróvajas szendvicsemet. A kenyér nem nagyon akart lecsúszni már a torkomon, ezért minden falat mellé ittam egy kortyot. Sajnos a kenyérrel együtt legnagyobb megdöbbenésemre az ivózsákom is kifogyott….
A kulacsomban volt még 1 dl víz és volt hátra még 10km…
Becsekkoltam az utolsó ellenőrzőponton, megittam a kis vizemet a BCAA-val és a sótablettával és reménykedtem, hogy kihúzom ennyivel a célig.
Sajnos nem így lett, az utolsó 3 km-en elfogyott az erő és iszonyat szomjas voltam. Szédülögve sétáltam Oroszlány felé és imádkoztam, hogy találjak még egy kék kutat. Szerencsém 1,5 km-rel a cél előtt volt egy, aminek nagyon megörültem, nagy kortyokkal döntöttem magamba a vizet. Erőt már nem adott, de szomjas legalább már nem voltam. Innentől már nem sokat futottam, igyekeztem visszatalálni a start/célig. Időközben rám is sötétedett és az eső is eleredt. A célban a 2 szervező várt, tapsolva és gratulálva. Nagyon jól esett, hogy kijöttek elém. (Igyekeznek minden teljesítő elé kimenni, ez nem mindig jön össze.) A vége a tervezett 76,3 km helyett 79,3 km lett, „hála” az eltévedéseknek.
Nem voltam valami nagy társasági lény, így az érem átadás és fotózás után a kocsim felé vettem az irányt. Itt várt az est sluszpoénja: a téren tartották az első adventi ünnepséget. Pont ott, ahol a kocsimmal megálltam, ami mellett már kordonok, bóják és a kilátogató emberek vártak 🙂 Annak örültem a legjobban,hogy volt kint egy hamburgeres is, így gyorsan letámadtam és egy kóla-hambi kombóval a kezemben vágódtam be az autóba. A gyors energia pótlás után, nagy nehezen kijutottam a parkolóból és hazafelé vettem az irányt.
Életem eddig legjobb futóélménye és kalandja volt számomra ez a Vérkör.
Köszönöm mindenkinek aki szorított és szurkolt értem. Jövőre visszamegyek, hisz maradt benne még javítási lehetőség 😉
