Sziasztok Futótársak!
2016. szeptember 17-én, a II. Sarpi Dorog Városfutáson Pittner Gabriella, a Dorogi Futókör oszlopos tagja szerezte meg a nők között az arany érmet. Fogadjátok sok szeretettel a beszámolóját, hogyan is érezte magát verseny előtt/alatt/után. 🙂
„Tavaly ilyenkor a Városfutáson 9. nőként suhantam át a célkapun, akkor még nem gondoltam, hogy egy évre rá a dobogó legfelső fokán, aranyéremmel a nyakamban mosolyoghatok majd. 🙂
A verseny napján borús, esős idő köszöntötte a résztvevőket a stadionban, ennek ellenére szép számmal voltak indulók minden versenyszámban. A Városfutás rajtja elég egyedire sikerült, még be sem álltunk rendesen a rajtvonalhoz, már hallottuk is a mikrofonban Szekér Zoltán hangját, hogy indulhatunk.
Az első 100 méter elég gyorsra sikerült, ahogy az általában lenni szokott, a többiek lendülete repített előre engem is, aztán a stadionból kiérve sikerült visszakapcsolnom egy számomra is tartható sebességre, amit aztán többé-kevésbé sikerült is tartanom a célig.
A szinte egész délelőtt – és közvetlenül a rajt előtt is – szakadó eső miatt néhol eléggé csúszott az aszfalt, ez helyenként kicsit nehezítette ugyan a futást, ennek ellenére minden percét élveztem, hiszen végigfutva a kijelölt útvonalon fantasztikus érzés volt látni az ismerős arcokat és hallani biztatásukat, ahogy a nevemet kiáltva szurkolnak, lelkesítenek, minden szóval újabb és újabb löketet adva a cél felé.
A stadionba érkezve ahogy meghallottam Zoli hangját a mikrofonban, ahogy azt kiáltja, hogy megérkezett az első női versenyző is, már tudtam, hogy meglesz… még egy kör a pálya víztől áztatott salakján és az egy éve még elképzelhetetlennek tűnő első hely idén az enyém… A célhoz közeledve egyre hangosabban hallottam futótársaim hangját, ahogy éljeneznek. A társakét, akiknek köszönhetem, hogy egy remek kis közösség tagja lehetek immár majdnem egy éve 🙂
A célba érve fantasztikus érzés volt, ahogy mindenki gratulál nekem, mosolyogva mondják „szép volt, megcsináltad!” Aztán közösen vártuk, hogy mindenki a célba érjen, majd következett az eredményhirdetés. Hihetetlen volt még mindig számomra, hogy életemben először mondják utoljára az én nevemet, hogy én állhattam a dobogó legfelső fokára.
Mondanom sem kell, nagyon jó érzés volt 🙂
Köszönöm Mindenkinek a támogatást, a szurkolást, a sok biztató szót a verseny előtt, és alatt is, és természetesen a mindig jó hangulatú, felkészülést jelentő futásokat a futótársaknak!”
Gratulálunk még egyszer Gabika, nagyon büszkék vagyunk Rád!