Ma újabb motivációs írással jelentkezünk.
Preszlikné Mátravölgyi Ágnes mesélte el, milyen is a csapathoz tartozni.
„Sziasztok!
A többiek nagyon sok mindent leírtak, amiért érdemes a futókörhöz csatlakozni, én már csak kiegészíteni tudom. 8 éve már eljutottam az első 5 km-ig, voltam pár versenyen, de alábbhagyott a lelkesedés. Mindig irigykedve néztem a „nagyokat”, akik már akár 6-10-21 km-es versenyeken indultak, nem beszélve a még hosszabbakról. Jelenleg 3 éve futok rendszeresen. Nekem jó hosszú alapozásra volt szükségem, de ebből is látszik, nem csak 20-30 évesen lehet elkezdeni a futást és megéri a belefektetni az energiát. Fél éve csatlakoztam a futókörhöz, addig futogattam a 4-6 km-es köreimet, néha hosszabbakat, de ezeket már unalmasnak tartottam. A városfutásokon viszont gyorsan telik az idő, észrevétlenül futunk egy tízest, megyünk a Kálváriára, Strázsára, a kesztölci erdőbe, sőt, most már hétvégi hosszabb futásokra is elmerészkedtem a csapattal. Saját tempóban futunk, a többiek mindig megvárnak – persze azért próbálunk mi is begyorsítani, de nem mindig megy -, legfeljebb a gyorsabbak visszafutnak vagy beletesznek egy emelkedőt, ez senkinek sem jelent problémát. Versenyekre is együtt megyünk, Kornéliával pedig készülünk az őszi félmaratonra, ami nagy álmom. Sportegyesületként pályázatok benyújtására is van lehetőség, a nevezésekben is kapunk segítséget, szívesen önkénteskedünk sporteseményeken, futórendezvényeken, sőt nemrég voltunk közösségi szemétszedésen.
Úgy érzem, barátokra találtam, mindenki próbál segíteni a másiknak, jó tanácsokat kapunk, szurkolunk egymásnak. Szerintem nagyon különböző szinten állunk tempóban, távokban, célokban, de ez mindenkire ösztönzőleg hat. Büszke vagyok rá és köszönöm, hogy ilyen lelkes kis csapat tagja lehetek.”