Borsos Józsefnek hívnak, 45 éves vagyok. Csolnokon lakom a feleségemmel és a két fiammal. Én nem rendelkezem több éves sportos múlttal. Nekem a futás 3 éve toppant be az életvitelembe, „kényszerből”.
Ezt értésétek úgy, hogy én aktívan dohányoztam 24 évig, és eljött egy nap amikor azt mondtam, hogy elég. Na, ekkor kezdtem el „futni-kocogni” napi 500 méterrel, minden este, szélben, hóban, esőben. Nem tudtam kihagyni egy napot sem 😀
A bennem lévő aznapi felgyülemlett feszültséget vezettem le a futással, amit a cigaretta elvonási tünetek okoztak. Ezáltal rendszeres futóvá váltam, teltek a napok, hónapok, évek és azt vettem észre, hogy a napi feszültség minél gyorsabban oldódik és rátaláltam a futás örömére.
Érezhető volt az is, hogy a fizikai állóképességem a többszörösére nőtt, folyamatosan tudtam növelni a megtett távjaimat. Körülbelül két év kellett a dohányzás-függőségén túltenni magam. Ez pedig kitartóvá nevelt, sok-sok kilométerrel a hátam mögött.
Egy éve a „kocogós-leszokós futásról” olyan késztetést éreztem, hogy aktívabban kell ezt nekem csinálnom. Tehát a futás az életem részéve vált.
A családom mindenben segített, illetve segít a mai napig a felkészülésemben. Többségében magányos futó vagyok. Hat hónapja csatlakoztam a Dorogi Futókörhöz és nagyon sok futótárssal megismerkedtem a közös futások során. Kellemes közösség jött létre.
Ha nem haragszotok egy személyt kiemelnék a futókörből, akinek a hosszú futásaimat köszönhetem, Bartl Jánosnak. Ő az aki megszerettette velem a több órás futásokat, köszönöm neki.
Engem a kihívások mindig motiválnak és erőt adnak, a versenyzési szellem sem áll messze tőlem.
Ha te is akarsz egy kellemes, vidám közösséghez tartozni, akkor jelentkezz, hogy még jobban megismerjük egymást a közös edzések során. 🙂
Fussatok, mert futni jó! 🙂
Ja..és hosszú a bakancslistám! 😀
Ja..és hosszú a bakancslistám! 😀