[av_one_full first min_height=” vertical_alignment=” space=” custom_margin=” margin=’0px’ padding=’0px’ border=” border_color=” radius=’0px’ background_color=” src=” background_position=’top left’ background_repeat=’no-repeat’ animation=” mobile_display=”]
[av_image src=’http://dorogifutokor.hu/wp-content/uploads/2016/08/kövesdi-németh-dóra.jpg’ attachment=’180′ attachment_size=’full’ align=’center’ styling=” hover=” link=” target=” caption=” font_size=” appearance=” overlay_opacity=’0.4′ overlay_color=’#000000′ overlay_text_color=’#ffffff’ animation=’no-animation’][/av_image]
[av_textblock size=” font_color=” color=”]
Kövesdi-Németh Dóra vagyok, 33 éves. Feleség, két kislányos anyuka, kutyagazdi, 5 év kismamáskodás után a következő hetekben a munka világába visszarázódó projektmenedzser.
(Zalaegerszegen születtem, 2006 óta élünk Dorogon, 5 éve ide sorolódok hivatalosan bejelentett állandó lakcím alapján is.)
A mai napig hálás vagyok a szüleimnek, amiért jó mintát mutattak a mozgás, sportolás terén. Volt/van mit követnem. Úszás, torna, karate, társastánc, röplabda, kézilabda volt a sorrend nálam. Felfelé ívelő karrieremet csírájában fojtotta el gyógytesissé nyilvánításom középsuliban…
Egyetemi évek, majd dolgos, Budapestre bejárós hétköznapok alatt is sportoltam, de nem rendszeresen és tudatosan. A futás mindig megjelent, céges színekben indultunk versenyeken is.
Aztán jöttek a gyerekek. 9 hónap pocakosan, első 9 hónap szoptatósan, 9 hónap pocakosan, első 9 hónap szoptatósan. Sem időm, sem energiám nem jutott konkrétan a sportra, bár mozogni mozogtam eleget. A súlyommal nem volt gond. De azért hiányzott…
2014-ben nyomon követtem a Spartathlon (246 km-es ultramaratoni futóverseny Athén és Spárta között) eseményeit és Lubics Szilvi teljesítménye iszonyatosan inspirált. Olyannyira, hogy elhatároztam: egy év múlva lefutom a Budapest Maratont. (Erről majd máskor.)
Úgy kezdtem, hogy kimentem futni a térre, lássuk mennyit bírok. Magam is csodálkoztam, de úgy kellett leállnom, nehogy sok legyen elsőre. 2014. október 15-én, az első mért futásom 6 km volt. A kitűzött cél pedig, hogy év végéig fussak úgy 10 km-t, hogy nem esik nehezemre. Szépen lassan emelve a km-eket, sikerült.
2015. év elején csatlakoztam a Fuss 2015-ben 2015 km-t csoporthoz, ez további motivációt jelent(ett) és elkezdődött a km gyűjtés, közben a felkészülés a maratonra.
A januári szülinapomon már lefutottam az éveim felét. Tavasszal Vivicitta félmaraton. Szeptember elején az első nem hivatalos maratoni táv. 2015 október elején hivatalosan is maratonista lettem. Ezután futó karrierem (pedig már 1750 km felett jártam) egy saroktörés, majd 12 hét gipsz és 6 hónapig tartó rehabilitáció miatt sajnos megtorpant. De eljön még az én időm!!! 🙂
Az időbeosztás nem könnyű két kisgyerek mellett, de így legalább sosem hivatkozhatok arra, hogy nincs kedvem. Ha van idő, felügyelet, akkor menni kell. Esőben. Hóban. Kánikulában. Hajnalban. Este. Nincs kifogás.
Hogy mit jelent számomra a futás? Kikapcsolódást. Feltöltődést. Kimozdulást a napi rutinból. Edzést. Gondolatrendezést. Időtöltést önmagammal önmagamért. Élményeket. Komfortzóna elhagyását. Határaim megismerését. Példamutatást a gyerekeimnek.
A Dorogi Futókör lelkes kis csapata mindehhez további keretet és társakat biztosít, ahol inspirálhatok és inspirálnak, dicsérhetek és dicsérnek, tartozom valahová futásügyileg. Szívmelengető érzés szembe futó ismerős arcokat látni Dorog utcáin, jól esik adni és kapni egy-egy kedves mosolyt. Bízom benne, hogy egyre több futóval egyre többször lesz erre lehetőségünk/em.
„Vannak klubok, ahova sose tartozhatsz. Vannak szomszédok, akik mellett sosem lakhatsz, vannak iskolák, ahová nem kerülhetsz be, de a pálya mindig nyitva áll.”
Nike
Nike
És a Dorogi Futókör is! Hajrá Mindenkinek!!! 😉
[/av_textblock]
[/av_one_full]