[av_one_full first min_height=” vertical_alignment=” space=” custom_margin=” margin=’0px’ padding=’0px’ border=” border_color=” radius=’0px’ background_color=” src=” background_position=’top left’ background_repeat=’no-repeat’ animation=” mobile_display=”]
[av_image src=’http://dorogifutokor.hu/wp-content/uploads/2016/08/martin-valéria.jpg’ attachment=’182′ attachment_size=’full’ align=’center’ styling=” hover=” link=” target=” caption=” font_size=” appearance=” overlay_opacity=’0.4′ overlay_color=’#000000′ overlay_text_color=’#ffffff’ animation=’no-animation’][/av_image]
[av_textblock size=” font_color=” color=”]
Martin Valéria, tokodi lakos vagyok. 1969-ben születtem, 4 fiú anyukája vagyok. A sport az életem során végig kísér.
Amikor a második ikerpárunkat (akkor még nem tudtuk,hogy ismét ikrekkel áld meg a sors) tervbe vettük, és az azt követő 3 évet teljesen kihagytam.
Amikor a kicsik 3 évesek lettek, már az első beszoktatási napon „kirohantam” a pályára, és elterveztem, hogy minimum 10 kört lefutok. Döbbenetemre 4×300 métert 3-szori nekifutásra tudtam leszenvedni. A végén leültem, azt sem tudtam, hogy hol vegyek levegőt és csak sírtam, sírtam…🙁
Gondolkodtam, hogy mit rontottam el? Rájöttem, hogy nem volt bennem elég alázat. Így legyőzött!
Egyszer csak felálltam, és FELÁLLTAM!
Elkezdtem emelni a körök számát. Addig, amíg a 10 km-ig el nem jutottam.Évekig naponta lefutottam a 10 km-emet.
Közben a fiaim hatására beszippantott a Judo. A judo edzőm hívta fel a figyelmemet arra, hogy aki tud 10 km-t futni, az tud 20-at is.
Másnap kimentem, és láss csodát, simán lefutottam.🙂
Ott hallottam szülőktől a kettlebellről. Azt sem tudtam, hogy azt eszik -e, vagy isszák. Kíváncsiságból elmentem megnézni. Szerelem lett első látásra, immár 4,5 éve űzöm, heti 2-3 alkalommal.
A Judot nagyon szerettem, de az esetleges sérülést nem mertem vállalni, így megkönnyezve, de abbahagytam.( zöld övig jutottam el)
A kettlebellen Rausz Péternek köszönhetően, belekóstoltam a teljesítmény túrázásba is.
Egy kettlebell spottársammal Birkés Ferivel társulva, nagyon sok túrán veszünk részt. (Gerecse 50, LeFagysz, Kinizsi, Csolnok ring, Katlan…)
Egy idő után, már nem éreztük a túrázást kihívásnak, ezért ezeket a tereptől függően lefutjuk.
(Egy ilyen túrán, [Nyerges 20/40 ] csatlakozott futás közben 2 fiú hozzám. Elestem, a térdemet egy terméskő csontig szétnyírta. [6 öltés volt a vége] Rögtön mindent félretéve a két fiú maximálisan a segítségemre voltak.
Később derült ki, hogy az egyik Nagy Lajos, Dorog Futónagykövete volt!)
A Hídfutáson és a Sulisprinten rendszeresen részt veszek.
Tavaly „magányos farkasként” futottam le Esztergomban a félmaratont.
Kategóriámban 3. lettem.
Idén is, de most már futókörös társakkal. Most a 6. helyre futotta.
Több megmérettetésen vettem részt Kottesz Gabival és Zorics Ágival. Brutál futás, Fighters run, Spar 10 km, Iron Girls 10 km…
A legutolsó megmérettetésem a velencei tókerülő volt 28 km.
Bakancs listám:
– Ultra Balaton,
– Maraton.
Ez ugyan egyéni sport, mégis nagyszerű érzés számomra, hogy tartozok valahová, valakikhez. Mindenki nagyon nyitott, közvetlen.
Köszönöm, hogy a csapatotok tagja lehetek!
[/av_textblock]
[/av_one_full]