10 éves koromtól aktívan kézilabdáztam 18 éves koromig. Fiam születése után már kevesebb időm jutott rá. 27 éves koromban végleg abbahagytam.
Ezután kezdtem el futogatni. Lementem a pályára, lefutottam a 10 kört (4 km), aztán hazamentem. Nem mintha nem tudtam volna többet futni, akkor még úgy gondoltam ez is elég. Ez így ment jó sok éven keresztül.
Tavaly nyáron aztán többször „összefutottam” a Kottesz Gabival a pályán. Innentől kezdve egyeztettünk, hogy mikor menjük futni. December közepéig rendszeresen jártunk együtt a pályára. A 4 km-ből lassacskán a 6 km lett.
Sokat hallottam Gabitól a BSI rendezvényeiről és elhatároztam, hogy egyszer én is elmegyek.
Az első versenyem idén áprilisban a Telekom Vivicitta futás 7 km-es távja volt. Nagyon megtetszett az ottani hangulat, nagyon jól éreztem magam. Tudtam, hogy ezután megyek máskor is! A következő verseny a Coca-Cola Női Futógála volt, ahol már a 10 km-es távot teljesítettem. Augusztusban pedig a tatai minimaratont, ami 13 km volt.
Szeptemberben egy nagy álmom teljesült! Lefutottam a WizzAir Budapest félmaratont!
Gabi volt a „felbujtóm” ebben, de már nem bánom! Pedig sokszor éreztem a felkészülés közben úgy, hogy nem nekem való ez a táv…. De akkor mindig jött a bíztatás, hogy meg tudom csinálni! Óriási élmény volt számomra, hogy végül sikerült!
Sokat köszönhetek a Dorogi Futókörnek is, nagyon sok segítséget és támogatást kaptam!
Szeretnék ezután is futni, ha lehet minél többet és minél több helyen!
És persze a futórendezvényeket sem hagyom ki!!!