Kornélia vagyok, Dorogon élek a férjemmel és három csodaszép gyermekünkkel. Általános iskolában kézilabdáztam, de nem vittem bele nagy lendületet. Később gimnáziumban kerülésemkor a testnevelés tanárnőm rendszerint futatta velünk a sziget köröket, amit rettentően utáltam, Főleg amikor időre kellett futni, így mindent megettem, hogy elkerüljem. Aki jelentkezett nála, hogy népligeti futásokon részt vesz, megúszta a szigetkört. Így már jobban tetszett a futás, de még mindig nem tudtam élvezni. Gimnázium végén nem is futottam többet. A három gyermek születése után gyarapodtak a kilók, az állok épesség csökkent. Próbálkoztam aerobikkal, úszással, de nem tartott fél évnél többet egyik sem. Majd egyszer kipattant a fejemből, hogy itt a pálya a lakásunk előtt, futni kéne. Neten szembe jött velem egy futókörös hirdetés, érdeklődtem és kipróbáltam. Számos embert megismertem, akik kezdettől fogva segítenek, bátorítanak, futótársakká váltak. Nélkülük a motiváltságom már rég lejjebb hagyott volna.
2017 szept. 21 körül kezdtem a futást, belehaltam az első 3 km be, okt végén már ment az 5 km, megállás nélkül. November elején 7km, és én tunya dec. 10 lefutottam az első 10 km. Számomra ez hatalmas élmény volt. Lassan futok, kényelmesen és élvezem. A futókörös város futások után, szinte új emberként térek haza. Feltöltődöm, kikapcsolódok, levezetem a feszültséget és még arra is jó tippet kapok, hogy másnap mit főzzek! És ha nincs kedvem elindulni, futni, eszembe jut, hogy várnak és lendületet ad! Olyannyira lendületet adnak, hogy az 1 éves futásomat szeptemberben a félmaratonnal szeretném megünnepelni és tudom, hogy menni fog! Köszönöm NEKTEK!
Mindenkinek nagyon ajánlom! Ha nekem ment, higgyétek el, mindenki képes rá!