Felföldi Ádámnak hívnak. 1994-ben születtem. Amióta az eszemet tudom, a sport az életem része. A futás mindig is fontos volt, bár a labdarúgás volt az első számomra, amit közel 15 éve űzök.
A sportban kezdettől fogva kimagasló teljesítményt nyújtottam. Már kisiskolásként sikerült iskola rekordot döntenem a Cooper-futáson. Középiskolásként tovább folytatódtak a sikerek, amely által egyre jobban megerősödött bennem, hogy futni szeretnék.
A kedvenc futóversenyem a Dorogi Sulisprint volt, amin 6-szor vettem részt,
– 2008 II. helyezés
– 2010 II. helyezés
– 2011 I. helyezés
– 2012 I. helyezés
– 2013 I. helyezés
– 2014 II. helyezés
A Sulisprint mellett 2-szer vettem részt az Esztergomi Hídfutáson, amin 2014-ben 10. helyezést sikerült elérnem 13:05-ös idővel.
2016-ban úgy gondoltam, megmérettetem magam újból egy jobb idő reményében, amit sikerült teljesítenem (12:39). Ezzel az idővel ismét sikerült elcsípnem a 10. helyezést. 😀
2014-ben egy nagyon jó barátom (Balázs Martin) által beleszerettem a túrázásba.
Úgy gondoltuk, hogy mit nekünk 50 kilométer, így hát elindultunk az ISZI 50 teljesítménytúrán. Ott megtanultuk, hogy ez nem volt jó ötlet: egyből egy ilyen túrán kezdeni karrierünket. Kisebb-nagyobb fájdalmak mellett büszkén teljesítettük a távot!
Az idő során kisebb-nagyobb túrákon vettem részt:
- Becsület útja: 25km
- Szuper katlan: 30km
- ISZI 50: 50km
- Gerecse 50: 50km
A Gerecse50 hamar a szívemhez nőtt. Kétszer teljesítettem 2015-ben és 2016-ban (futva), ami kerek 7 óra 2 perc volt.
Itt már tényleg úgy voltam vele, ha le tudok 50km-t futni a hegyekben, miért ne tudnék többet kihozni magamból.
2017-es terveim közé tartozik 1 órát javítani az időmön!
A fordulópont 2016. szeptember 17-én jött el. Elindultam a II. Sarpi Dorog Városfutás-on.
Sajnos nem úgy kezdődött, ahogy szerettem volna. Úgy keltem, hogy köpni-nyelni nem tudtam (sikerült valami vírust elkapni). Anyukám miatt végül mégis elindultam a versenyen. Ott ismerkedtem meg személyesen Pittner Gabriellával 🙂
A táv 7 km volt, de a betegség ellenére sikerült a 4. helyezést megkaparintanom. Számomra ez a helyezés azért volt nagyszerű, mert olyan remek futók értek be előttem, mint Rausz Péter, Engelbrecht Zoltán és Beták Bence.
Ahogy említettem a fordulópont itt érkezett meg!
Megláttam a Dorogi Futókör csipet-csapatát. Abban a pillanatban tudtam, hogy csatlakozni szeretnék ebbe a csodálatos csapatba!
A következő napokban elhatároztam, hogy felhívom (egy csodálatos embert :D) Martin Valériát, aki tagja a Futókörnek. Általa már én is egy remek, jó hangulatú társasághoz tartozom. 🙂
A jövőre nézve szeretnék komolyabban belemerülni a futás világába, és minél több és jobb eredményt elérni.